Bemutatkozás

ZOLCSÁK MIKLÓS
ikonfestő, görög katolikus lelkész
(Nyírbogát, 1955– )

Másod éves tanárképzős főiskolás koromban arra kaptam meghívást a Mindenhatótól, hogy hirdessem az Örömhírt. Így lettem görög katolikus lelkipásztor és hozzá megkaptam azt a talentumot, hogy ne csak a szószéken, hanem az Isteni Szentség létezését képekben is, képmásokkal is jelenvalóvá tehessem.

Bemutatkozásomat azzal a csendes örömmel és nem titkolt reménnyel bocsátom útjára, hogy a Kedves Olvasó bepillantást, esetleg utazást nyerjen az ikonok világán keresztül az Örökkévalóság felé, mely utazás keretbe foglalja életünket, megismerjük az időhöz való viszonyunkat, egymáshoz rendeli dolgainkat, gyógyító harmóniát teremtve, megmutatja az Örökkévalósággal mérni magunkat.

Mint görög katolikus lelkipásztor szüntelenül munkálkodik bennem az a vágy, hogy minél több ember ismerkedjen meg az egyetemes egyház kincseivel, ezzel a csodálatos, felemelő világgal, ami tudatosíthatja megváltásunkat, azt hogy Isten gyermekei vagyunk. Ezért előadások és kiállítások keretében is szeretném bemutatni, színtérre vinni az ikonokkal ábrázolt világot.

Ebben a bonyolult világban, ahol oly könnyű elfeledkezni az örök emberi értékekről, az igaz útról, a hit jelenthet kapaszkodót, sőt, olykor mentőövet. Szerencsére a Szentlélek sem időben, sem térben nincs korlátozva. Ő szüntelenül szól hozzánk, de a világ zaja elnyomja a hangját. Ezért az összeszedett életet magány, a Szentírás olvasása és a nem zajos környezet kíséri. Példa erre, hogy itt ebben a határ menti falucskában, Penészleken, ahol 3 éve szolgálatot teljesítek, a nagy szellemi központoktól távol is lehet jót, szépet alkotni. A nagy emberek is keresték az elvonultság, az olvasás perceit. Minden kereszténynek törekednie kell erre, ezért időt kell találnia a csendre, a nyugalomra, a szentírás olvasására, és figyelnie kell, arra mit üzen számára Isten, olvasás és szemlélődés közben, mikor egy időre kiszorulnak az alulról jövő szükségletek, akkor ez a lélek erejének az anyag felett aratott győzelmi jele. Kivételes pillanatok az úgynevezett lelkigyakorlatok, amelyek több napig tartanak. Ott az emberek távol lehetnek mind attól, ami elvonja figyelmüket a lelki élet gyakorlásától.

Minden ember kap missziós feladatot: az enyém az, hogy papi szolgálataim mellett a művészet szavával is az emberek felé fordulhassak.

Ikonfestés - Zolcsák Miklós

Sorsom, életem és pályám példa lehet és bíztatás, hogy Isten jelen van életünkben, megszólít, megszólíthatjuk, figyelmeztet, lehajol hozzánk és felemel, kinyilatkoztatja mindenhatóságát ezáltal sejtelmes, megfejthetetlen titok marad, mert tartalmat ad örömeinknek, és értelmet nyernek szenvedéseink.

1955-ben születtem Nyírbogáton Vallásos családban nevelkedtem, ez az örökségem biztos alapot teremtett hivatásom alakulásához. Édesapám kántor, ő is szeretett volna pap lenni, de elszabadulni a földtől számára nem adatott meg. Öt gyerek közül azonban még a bátyám is pap lett; az ő hivatása is nagy ajándék számomra, lépéseimben, mikor másod éves tanárképzőből a hittudományi főiskolára tértem át. Az ikon festészettel kispap koromban kezdtem el foglalkozni, mert elevenítő hatással volt rám a máriapócsi Könnyező Szűz kegyképével való korábbi találkozás. Megerősödött elhivatottságom a képes igehirdetés iránt is, mert hiszem és vallom a Krisztus eljöveteléig visszanyúló ikonművészet katartikus hatását:

  • hogy jelenvalóvá teszik a Szentek világát, láthatóvá, valóságossá, mint ahogy Jézus Krisztus is valóságos ember és valóságos Istenként jelent meg számunkra;
  • ablakot nyit számunkra a mennyország felé;
  • megfesteni, előttük időzni kegyelmi állapot, Isten különös ajándéka, mert utat nyit és megmutatja, mutatgatja a Szentháromság világának mérhetetlen gazdagságát, a megváltás történetének örökérvényű erejét, bíztatását, hogy ne féljünk, így szól hozzánk:
    „ne félj, mert veled vagyok, megváltottalak, neveden szólítalak, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.”
Ikonfestés - Zolcsák Miklós

Bíztatást, hogy ne a magunk erejével, hanem a Jó Istenbe vetett bizalommal, szent ráhagyatkozásban tölthessük időnket, azaz az életünket, hogy a lényeg szerint éljük meg a „mi időnket” amit a múlt és jövő közrezár. Nekünk embereknek időnk véges, időnk helyes eltöltésének gondja hívja létre az idő mérését, számontartását. Időnk számontartásával figyelmet kapnak élet szakaszaink, ünnepeink. Az ünnepek a megérkezések, a letelt idő előjelei, megmutatják miért érdemes dolgozni, mit illet dicséret, és mit kell kijavítani. Az ember feladata, felértékelődése, hogy a múlt időnek el nem múló tartalmat tudjon adni. A múltba és jövőbe tekintés erőt ad, tisztánlátást, mérlegelést, dinamikát, rangsort, magasabb szintű életet, de elvéti az életet, aki a múltban vagy a jövőben él, és nem a jelenben. Az idő értelme az üdvösségre irányuló „most”, célja maga az út, elérni a teljességet, az Istennel való együttlétet.

Az örökkévalóságot számtalan módon megjeleníti a templom: a templom a zajos és zaklatott világban valódi oltalma, menedéke a gondolkodásnak az örök dolgokról, az imádság és a gondolkodás helye: otthagyjuk a létezőket, és fölemelkedünk a Léthez, a lelkiismerethez, Isten törvényéhez, alapszabadsághoz és alapdöntéshez. Már a bejáratnál a lépcsők a fölemelkedést jelentik a földszintről Isten színe elé, majd a Liturgia után visszatérés a földszintre, de már megajándékozottan. A bejárat oszlopai a görög építészetből átvettek, szűrőt, megtisztulást jelentenek: „tegyünk félre mostan minden földi gondot”. A kupola és az apszis az istenit jelentik: görög építészetben a gömb a tökéletes, az isteni, -a sarkos, a kockás az emberi. A templomban a sarkos, a kockás, az emberi lassan átmegy kupolába és apszisba, gömbszerűbe, istenibe. Egész életünknek ez az iránya. A hajó a látható világot jeleníti: időbeliséget, úton levést, zarándokállapotot. A szentély zsidó örökség, a pap oda csak egyszer lépett be a szövetség vérével. Ma folyamatosan ott áll a pap, Krisztus áttörte az ószövetségi sátor falát, a függöny kettészakadt. A szentélyt az ikonosztáz köti össze a hajóval: Krisztus, Mária és a szentek életét szemlélve és követve, ill. az ő közbenjárásukra juthatunk a Mennyországba, az időből az öröklétbe. A szentáldozásban is az a csodálatos hogy, a szentélyből a hajóba kihozza a pap az Eucharisztiát, az örökkévalóság közeledik az időbeli felé. Már most találkozunk a Feltámadottal, a személyes szövetségünket megerősítjük Vele, már most odaülünk a Szentháromság asztalához. Az elbocsátás visszaküld a világba, az időbe, de már másképp. Imádkozva, tanulva, gondolkodva, bocsánatot nyerve, megerősödve, egymást látva, közösségileg megerősödve, megajándékozottan. A Liturgián végig kulcsszó a békesség, ami csakis az örökkévalóságból jön. Már Istenben mindent megnyerve, bűnbocsánatot kapva megyünk vissza a világba. A gyógyításé, az irgalomé a fő hangsúly, nem a teljesítésé, a jogé, a harcé.

Az ikonok a templom csöndjében, vagy a szoba imádságos sarkában nem pusztán esztétikai élményt nyújtanak, hanem Istennel való kapcsolatunkat mélyíthetik.

Az ikonok teológiai alapját, középpontját, az Isten Fiának megtestesülése adja. Az ikonoknak küldetésük is van, a képzőművészet eszközével is hirdetni akarja a teológiát.

Az ikon kettős szerepet játszik: egyszerre vallásos hódolat tárgya és műalkotás. Az „eikon” görög szó többet jelent a képnél, képmásnál. Sokkal elvontabb fogalom: valami eleven hasonmása, tükörképe, ami helyettesíti az „eredetit”, ebben az immanens világban. Ezért a keleti egyház mindig nagy jelentőséget tulajdonított az ikonoknak és ez a mai napig így van. Bizáncban a képrombolás, amelyet III. Leó indított el 726-ban és egészen 843-ig tartott, az ikon megszüntetését célzó összefogás volt. A keleti egyház tagjai ekkor még az emberi életnél is többre becsülték az ikonokat, mert tudták, ahogy Florenszkij írta: „Az ikon az örökkévalóság képét tárja elénk, lehetőséget teremtve, hogy az örök élet képét, még ha nem is egészen tisztán, csak tükör által homályosan. Az ikon felhívja az embert, hogy túllépjen a láthatón, hogy egyesüljön a láthatatlannal. „Isten képi igéje, amely válaszra vár és döntésre indít Isten mellett, vagy Isten ellen.” Összefoglalva: Az ikon festett vallásosság, képes igehirdetés, képpé vált teológia, amelyet imában-imával készítenek, a dolgozva imádkozz, és imádkozva dolgozz tanítás szerint.

Ikonfestés - Zolcsák Miklós

A mai ikonfestészet a régi tradíciókból fakadó hagyománytiszteletre épül. Szaloniki Szt. Simeon azt írja egy helyen: „Ábrázolj hagyománynak megfelelő festészettel. Ez éppen úgy igazság, mint az Írás a könyvekben, és az isteni kegyelem nyugszik rajta, mert szent amit ábrázol”. A festési hagyomány ma is követi azt, ami az I-III. században, vagy leginkább a VII-VIII. században mintaként rögzült.

Én annak a híve vagyok, hogy a bizánci-görög stílusba fessük az ikonokat. De akár hagyományos, akár modern technikával készül a kép, nem lehet más, mint Isten emberré levésének, a természet és a teremtett világ átváltozásának megjelenítése és átadása.

Első munkám Karos község görög katolikus kápolnájának négy alapképe volt, majd Kántorjánosiban a magyar és cigány templom ikonosztázának 28 illetve 30 képét készítettem el. Petneháza templomát 42 képből álló ikonosztáz díszíti. A könnyező pócsi Isten szülő képe Nyírtasra és a rohodi kápolnába került. Több mint 300 kép Budapesti, Nyíregyházi, Tokaji, Nyékládházi vándorkiállításokon szerepelt.

Nagy öröm számomra, hogy immár 15 éve nem csak festhetem, de mára már taníthatom is ezt a művészeti ágat, amit valamennyi művészet között a legnemesebbnek tartok. Tanítom a debreceni Szent József gimnáziumban, a Hollós úti Művészeti Szakképző, - és Szakközépiskolában, és a görög katolikus egyház egyetemi lelkészségén, főiskolásoknak és egyetemistáknak, a Nyíregyházi Hittudományi főiskolán és ikontáborok keretében.

Istenhez fűződő alázatomat mélyíti, hogy szívem szerint való társat adott, Kelemen Erzsébet személyében, aki nem csak nagyszerű feleség és anya, de szintén szoros kapcsolatban van a művészetekkel, hiszen író, költő, ének-zene szakos hittanár, és szinte minden műfajban alkot, kevesek által ismert képverseket teremt és az ő művészetével karöltve egy különleges atmoszférájú családi és lelki háttér áll mögöttem, kísér és oltalmaz, két gyermekünkkel, Angelika leányommal, és Tamás fiammal együtt.

Oltalmaz, mert Istentől való, engedjük mindnyájan Istentől valónak lenni.
„mindig, most és mindenkor, és örökkön örökké”,
mert ahogy elmélyülünk benne, ahogy telnek éveink, úgy egyre tisztábban látjuk, és borulunk le a „most, azaz örökké” tiszta üzenete előtt.


Kényeztetésre, felfrissülésre vágyik? Kiemelt partnerünk a Masszázs Budapest, a kényeztető masszázsok birodalma!